33.

A tragikus éjszaka másnapján ismét a Kis irodájában találkoztak az érintettek.
Adél még nem volt ott, csak Patrik babrálta szótlanul mobilját, míg Zoltán véget nem vetett a némaságnak:
- Tudja… - kezdett bele a szokásosnál lassabban – Sajnálom a dolgot – mondta sejtelmesen.
- Mire gondol? – nézett fel Patrik.
- Szerintem tudja, hogy a kezdetektől tudom – engedett meg egy félmosolyt.
- Hááát… – sóhajtott – Köszönöm, hogy eddig nem hozta szóba.
- Ha szóba hoztam volna, meg kellett volna válnunk egymástól. Ismeri a szabályokat maga is, és Adél is. Sejtettem, hogy előbb-utóbb gond lesz belőle – mondta Kis.
- Már nincs jelentősége – dőlt előre lehajtott fejjel Patrik – Adél véget vetett a dolognak, és hamarosan itt is hagy minket. Barabás Gábor éjjel meghalt, a gyilkos pedig röhög a markában, hogy lelkileg is megtörte a rá vadászó nyomozókat. Lehet ennél rosszabb, főnök? – kérdezte elhaló hangon Patrik, de főnöke megpróbálta gatyába rázni:
- Most félre kell tennünk a gyászt, és a fájdalmat. Nem csak megtört az író halála minket, de alaposan fel is dühített. Nagyon közel jártunk a gyilkoshoz, és tudom, hogy hamarosan meg is lesz. De nem akarom börtönbe juttatni – halkult el Kis, és ez fel is tűnt Patriknak.
- Mire gondol?
- Egész egyszerűen holtan akarom látni. Maga is ismeri a rendszert, könnyen lehet, hogy pár év múlva kiengedik. És nagyjából ismeri a gyilkost is. Meg fog dögleni. Meg kell döglenie! Akárki is az! – mondta szigorú tekintettel.
- „Akárki is az?” – kérdezett vissza.
- Pontosan.
- Valamiről tudnom kéne? – vált még érdeklődőbbé Patrik.
- Kezdek én is Somfai mellett voksolni.
- Ne értsen félre uram, de nem csak arról van szó, hogy Barabás halála miatt szorít az idő, és mindenképp fel akarunk mutatni valakit?
- Cseppet sem ez a helyzet – mondta magabiztosan – Egész biztos, hogy fontos szerepe van ebben az egészben.
- És a média tud már Barabásról? – kérdezte Patrik.
- Lehetetlen lett volna eltitkolni. Túl sokan látták őt és a gyilkost a metróban – válaszolt a nyomozó, és ekkor Adél lépett be az irodába.
Haja ezúttal kevésbé volt rendezett, mint amit megszoktak tőle, kisírt szemei és nyúzott arca pedig mindent elárult az eltelt óráiról:
- Jó reggelt – vetette oda unottan, majd egy dossziét dobott az asztalra.
- Mindjárt dél – helyesbített Patrik.
- Most az egyszer kímélj meg – kérte, majd leült a férfi mellé.
- Jól van? – kérdezte némileg aggódva Kis a nőt.
- Voltam már jobban is – érkezett a válasz.
- Azt elhiszem. Mik ezek? – kezdte vizsgálni a papírokat Zoltán.
- Somfai részletes telefonlistája. Az imént nyomták a kezembe a folyosón.
- Az már valami! – örült meg Kis – Lássuk, kikkel beszélt túl sokat a mi kis dokink? – kezdte vizsgálgatni a listát, miközben Patrik súgott oda halkan a nőnek:
- Sajnálom a történteket – mondta lesütött szemekkel.
- Felejtsük el – legyintett lehangoló stílusban a nő – Ne is beszéljünk róla.
- Elég rosszul festesz. Miért nem maradtál ma otthon? – kérdezte Csendes.
- Pont ma? – kapta fel a fejét Adél – Ezt remélem viccnek szántad – nézett sértődötten, és a férfi jobbnak látta, ha inkább feladja a beszélgetést, és Kisre koncentrált:
- Talált valamit, főnök? – érdeklődött.
- Nem is akármit! – dobta a papírt elégedetten az asztalra.
- Nos? – kérdezte a nő.
- A legtöbb hívás érdekes módon Takácstól érkezett. Somfai ugyan nem sűrűn hívogatta, hacsak nem a mobilján. Mindenesetre az ügyvéd úr többször is kereste a dokit, de egyik beszélgetésük sem volt több másfél percnél – várt ki a nyomozó.
- Ez fura – vakargatta állát Patrik – Szóval sokszor hívta őt az ügyvéd, de mindig csak rövid ideig beszéltek. Azt nem tudjuk, hogy mit?
- Sajnos nem. A doki annak idején letitkosította minden kommunikációját, gondolom a betegei anonimitása érdekében is – mondta Kis.
- Csak a hangfelvételekkel nem számolt – engedett meg egy félmosolyt a nő is.
- Mindenestre a doki ellen szólnak az áldozatok, a problémás magánéletek, és mindenekelőtt a tavirózsák is. Barabásnak igaza lehetett abban, hogy pont így tudnak a legjobban összejátszani. A doki előadja az igazság bajnokát, mivel ő aztán mindent tud a betegeiről. Az ügyvéd haverja meg segít neki megúszni a dolgokat, és kiokosítja mindenről.
- De miért segítene neki Takács? – jött a jogos kérdés Adéltól.
- Pont ez az, ami engem is nagyon érdekelne – állt fel Patrik – Hozzuk be Somfait!
- Te is tudod, hogy engedély nélkül nem lehet! – hűtötte le Adél, de ezen elégedetten elmosolyodott Kis.
- Engedély nélkül valóban nem – mondta, majd telefonálni kezdett. Néhány mondat után lerakta a kagylót, és elégedetten nézett Adélra és Patrikra.
- Nos? – kérdezte a nő.
- Ma este pontban 22:00-kor indul az akció. Megkaptuk az engedélyt, megtámadjuk Somfait – mondta elégedetten, és ez mosolyt csalt a többiek arcára is.
- Kommandósokkal rontunk rá? Szükséges ez egy ilyen féreg miatt? – hitetlenkedett Patrik.
- A kertész is kell, és a nő is. Simon veszélyes lehet, és ami még rosszabb, nála jobban senki nem ismeri ki magát a sötétben odakinn. Nem mehetünk teljesen biztosra. Ne becsüljük le őket! – mondta Kis.
- Akkor hát? – tárta szét kezeit Patrik – Én eszem egy jót – vigyorgott.
- Veled tartok – mondta Adél.
- Menjenek, de egy óra múlva megbeszélést tartunk az előadóban az akció többi résztvevőjével. Ne késsenek! – emelte mutatóujját.
- Nem fogunk! – vágták rá szinte egyszerre…

folyt.köv.