37.

Egy óra múlva, azaz éjjel három órakor Csendes és Kis ott ácsorogtak a Keletihez közeli épület bejáratánál.
A bejutás nem volt nehézkes, mivel a portás meglehetősen készségessé vált az igazolványok felmutatása után.
- Ötödik emelet, négyes lakás! – mondta a nyomozóknak, akik szépen lassan el is indultak.
- A végére azért mégis csak ketten maradtunk – morogta Patrik.
- Feltéve, ha valóban ez a vége – válaszolt óvatos hangnemben Zoltán.
- Apropó! Miért akarta mindenáron csőbe húzni a házvezető nőt?
- Én csak kérdezősködtem – mondta ártatlan tekintettel Kis.
- Na, persze! – nevetett fel Patrik, miközben beszálltak a liftbe.
- Ebben az ügyben nekem már mindenki gyanús. Még a saját anyám is, pedig szegény már évekkel ezelőtt meghalt, Isten nyugosztalja.
- Nem semmi figura maga – csóválta fejét a férfi – Adélt miért küldte el? – kérdezte a számára furcsa döntésről Kis Zoltánt.
- Ennek három oka is van – vágta oda.
- Éspedig?
- Először is a szerencsétlen nő úgy ki van égve, hogy ha három napig aludna sem biztos, hogy kipihenné magát. Alaposan kikészítették az elmúlt napok történései. Nem volt elég meghoznia a döntést magával és a férjével kapcsolatban, de még az író is meghalt. Továbbá egy késő éjjeli csevegéshez az ügyvéd úrral nem kellünk hárman. Minél kevesebben veszünk részt ebben, annál jobb. Itt már nem nagyon játszanak a törvényes eszközök – mondta, majd kinyílt a lift ajtaja az ötödiken.
- Ez még mindig csak két ok – mondta a fiatal férfi – Mi a harmadik?
- Mindössze annyi, hogy jobb, ha hozzászokik az egyedülléthez, mert ha ennek a szarnak vége lesz, nem csak Adél fogja itt hagyni, hanem én is – válaszolt Zoltán, majd megálltak a négyes lakás ajtaja előtt, ahol ki is volt téve a tábla:
„Dr. Takács Péter”
- Szóval… - vakarta a fejét Patrik, de még nem csöngettek be – Most értünk az út végére? – kérdezte szomorú hangon.
- Őszintén remélem – válaszolt Zoltán, majd csengetett egy rövidet, és meglepő módon az éjjeli időpont ellenére Takács ügyvéd másodperceken belül ajtót is nyitott.
A férfi látványa cseppet sem volt egyszerű. Lila színű selyem köntöst viselt, ami nem volt összekötve, így teljes egészében látható volt teste minden porcikája.
Szemei be voltak vérezve, és ide-oda dülöngélt, ahogyan a kilincsben kapaszkodott:
- Segíthetek… valamiben… uraim? – kérdezte hosszakat pislogva, és ekkor a nyomozók összenéztek:
- Bemennénk egy percre – mondta Kis nemes egyszerűséggel, majd belökte az ajtót úgy, hogy az illuminált állapotban levő Takács majdnem felborult:
- Node… mi a… pöcsöm van?! – kérdezte, majd Patrik becsukta az ajtót.
- De mocskos a szája, ügyvéd úr! – nézett végig rajta Csendes, miközben Kis Zoltán már a lakást vizsgálgatta.
- Ézs akkor mi van? – tárta szét megint a kezeit, miközben majdnem elesett. Már beszélni sem nagyon tudott, odabenn pedig erősen érezhető volt a füves cigaretta füstjének szaga.
- Vicces estét tart, ügyvéd úr? – kérdezte gúnyosan Kis, miközben a nappaliban levő üvegasztalra mutatott, ami tele volt ilyen-olyan üvegekkel. Többek közt, bor, vodka, és viszki is hevert ott, nem kis mennyiségű gyógyszerek és egyéb kiegészítők mellett. A hamutálban pedig még enyhén füstölt a rosszul elnyomott csikk.
- Ezt nevezem! – bólintott Patrik – Csoda, hogy még él!
- Ittam pár pohárkával, talán tilos? – kérdezte ezt most meglehetősen tisztán.
- És mit csinált néhány órával ezelőtt?
- Rosszalkodtam – vigyorgott sejtelmesen.
- És mégis mit, ha szabad kérdeznem?
- Hát mindenfélét – vonta meg a vállát, majd inkább „ráesett” a kanapéra, mintsem leült.
- Jó helyen van ott, maradjon csak! – szólt rá Csendes, és az ügyvéd úgy maradt.
- Kivel rosszalkodott? – kérdezte Kis.
- Egy középiskolás fiúval… Pénzt adtam neki, hogy velem fürödjön – vigyorgott továbbra is kéjesen, és erre már Patrik is felkapta a fejét, de Zoltán leintette:
- Emlékszik Barabás Gáborra? – kérdezte Kis.
- Kire? – ráncolta szemöldökét.
- Barabás Gáborra, az íróra – ismételte el a nyomozó.
- Ó, hát hogyne! – kapott homlokához Takács, majd meglehetősen idióta módon kezdett röhögni – Egyszer vele ebédeltem, de ha jól sejtem… nem nagyon fog már több könyvet írni – vigyorgott.
- Igazán? – lépett közelebb Patrik – Csak nem maga intézte így a dolgot?
- Psszt! – csitított az ügyvéd – Ne olyan hangosan! – nevetett fel megint.
- És mi a helyzet Somfai doktorral? Őt miért ölte meg? – tette karba kezeit Zoltán.
- Félix szívem… Ő csodálatos szerető volt, és ha nem siette el a dolgokat, fantasztikusan kúrt… de aztán elhagyott az íróval történt balhé miatt… meg egy vemhes kurva miatt is… igen ám… így volt… - vigyorodott el újfent idiótán Takács, és ekkor meglepetten nézett össze a két nyomozó.
- Somfai, meg ez a barom? Ezek buzik? – nézett értetlenül Patrik.
- Somfairól nem gondoltam volna, de ez már elsőre is gyanús volt a lila köntösében logó farokkal – nyugtázta Kis.
- Kezd összeállni a kép – mondta halkan Csendes, majd arrébb hívta a Zoltánt, és vázolta a történteket:
- Az ügyvéd le akarta állítani Barabást az ügyről, de ez nem sikerült neki. Közben Somfai nyaka körül szorult a hurok, és az író is elég komoly szart kavart a kastélyban, ami miatt kis híján elbuktuk a nyomozást. Szamosi Sztella pedig olyannyira felizgatta a dokit, hogy az elgondolkodott azon, hogy mégis inkább a nőkkel kéne kezdenie. Szakított ezzel a barommal, ráadásul még a Barabás féle ügy sem jött nekik össze, ez pedig bosszúból végezni akart a lánnyal, és Somfait is kicsinálta! Most meg itt fetreng az éjszaka közepén, mint egy rakás szar. Biztos, hogy ő az! Tudom, hogy jelenleg semmit nem érnek a szavai, de ha bevisszük a kórházba, és ott helyrepofozzák, holnap be fog vallani mindent! – hadarta el Patrik, és ezzel Kis is egyet értett.
- Tudom, hogy nem sokszor mondtam eddig, de igaza van – bólintott.
- Ami azt illeti, sosem mondta – forgatta a szemeit Patrik.
- Ennyit megérdemel a végére.
- Kösz, marha rendes! – erőltetett sértődöttséget Csendes nyomozó, majd visszatértek a valódi problémához. Szánakozva nézték az önkívületi állapotban a saját testét simogató Takácsot:
- Ha most itt hagyjuk, egy óra múlva halott lesz, ezt maga is tudja – mutatott rá Patrik.
- Az tiszta sor. Bevisszük, de nem is ez az, ami aggaszt – szegte le fejét a nyomozó.
- Hát akkor mi? – kérdezte szemöldökét ráncolva Patrik.
- Amikor a tóból kiemelkedve rálőtt valakire, vajon kit talált el? Mert az ügyvéden én nem látok sérülést – vetette fel, de hangja már inkább beletörődött volt, mint aki azt várja, hogy mindegy hogyan, csak legyen vége ennek az egésznek.
- Talán senkit. Talán a gyilkos intézte így. Talán ő – mutatott Patrik az ügyvédre, majd pár perccel később egyetlen szó nélkül bilincselték meg…

folyt.köv.