A Farkasember bánata

 Könnyem csordul csendben csak,
S ma nem cseppen a vér talán,
Mint minden este, megint így van:
A Holdtól függ az éjszakám.

Nem bántok ma senkit sem,
És nem lesz gyilkos túra,
Öröm ez, vagy bánat nekem?
Ember vagyok újra…

Félig sincs az éji lény, de miért nem nőtt nagyobbra?
Dideregve várom azt, míg teljesül az álom,
Vágyom még a változásra, s vágyom még több halottra
Úgysem jön már édes élet, hiába is várom!

Érzem, ahogy arcomon csorog le a bánat,
Itt állok a tó előtt, a fulladásom peremén.
Üzenem a fél-holdnak: nincsen rosszabb nálad!
Pihengess csak nyugodtan, ma helyetted is sírok én…