Hóval fedett hegytetőn, ha megpihen az éjjel, A fájdalom a pokrócát is úgy magára húzza, Hogy nem hat rá a könyörgés, a céljától sem tér el, Makacsul tart igényt ma a november húszra…
Átugranám dátumod, csak csend lenne a sorsod, Félretennék mindent mi a búcsúzással jár, Újra mondom imám néked, de elmúlásról morgod, Hogy semmi nincs, mi megállíthat: Neked ennyi jár!
