Politika I.
Tört én, elemezve
avagy: fájrontó honkivonatolás
Lineáris koordináták, binárisan írott kódok,
Maszlag-asztag képernyőnkön, tökig fogkrémezett hódok.
Közkulturált idióták kikoreografált tánca,
Kezeinknek őseinktől megörökölt dicső lánca.
Szégyenérzet rovására nyílt színre vitt tárulkozás,
Listát generáló inger: össz-köznépi árulkodás.
Vég nélküli tempót nyögő, robotoló Pató Pálok...
Lefogadom: vágjátok már, most miről is hadoválok.
Sebes-lázas árokásás, többfrontosult békevágyak,
Sarcból dotált közjóléttel kitapétált szegényházak...
Közerkölcsi piedesztál: sarkon repedt sarkú kurva —
Dévajkodó kötekedés, nászi ágynak durva murva.
Bárcahíjas közfráterek, törvénygyártó ártó lelkek:
Bármi markoláshoz potens-, munkájukhoz impotensek.
Áldás rájok bőven, mint ígéreteik, úgy hull máma:
Pocsékba vert voksom helyett vágyom őket én — urnába.
Átkötegelt dokumentum — tiszta kezek intő ujja
Mozdulata mellett kell egy ország végre megtanulja:
Pénznek, bűnnek — hovatovább: bűznek(!) — nálunk nincsen szaga...
Bíróságnak, ügyészségnek ez éltető varázsszava.
Betegelszállásolásra, (f)elfekvésre rendelt tagok:
Vékonypénzű madárcsontok, bukszájukban sem vastagok.
És a hely, hol közpénz árán ájulnak e csóró dinkák,
Gyógyulásra nem alkalmas — kiszenvedtetőnek inkább.
Fennen szavalt polgárjogok, derékba tört életívek,
Jólétpárti kontextusok, önnön ritmusukhoz hívek.
Pár forintra taksált tagság: papíron felhízlalt pártok,
Pecsenyémtől függő döntés, be én holnap kit hogy mártok.
Kis országban él egy kis nép, egyre csak a sarat állva,
Tizedelve, körülvéve, hitegetve, lestrapálva.
Kábulat-vert ébrenlétben pislogunk mi tűző Napba...
Megoldás a kötekedés? — talán itt kell hagyjam abba.
Színtelenre rágott ajkam elmotyog még egypár igét,
Bujálkodó hancúrra majd fel kell szedjek néhány bigét,
Ritkásodó sörényemet vakargatva vonok vállat:
Embernek definiálnak. Hogy lehetek mégis — állat?
Hát mert:
Erre bujtogat az ájer, köznek az ő klassz érzete:
gyurcsány, orbán, kuncze, áder — NEMECSEKEK balvégzete.
Post scriptum:
Embertelen, mi mindenre lehet képes fajtám,
Ám túltenni még magát sem tudhatja a Lajtán.
Leljen mégis ki-ki vigaszt az utóiratban:
Sumérok* sarja ha volnánk, sem lakunk — Irakban...
Budapest, 2005. 03. 18.
(* nem vagyunk amúgy)
|
|