őszintén
Szavanként
írom le,
mit érzek
irántad...
Szeretlek,
gyűlöllek,
kívánlak,
imádlak.
Messze vagy —
távolabb
aligha
lehetnél.
Szólj hozzám
váratlan,
mielőtt
temetnél.
Ne állítsd:
szeretsz még,
se azt, hogy
feledtél,
miután
csókokat
ajkamra
leheltél...
Mondhatnék
bármit én,
mondhatnál
bármit te —
ha már az
embernek
másikban
nincs hite.
Azt ne mondd:
jó volt így,
azt se, hogy
nem volt az...
Csak arra
szorítkozz:
igaz — vagy
nem igaz.
1992.
|
|