ÓMMS remake
Ómagyar Mária-siralom
remake
Siralomtól ment’ voltam.
Most gyászomban sepedek:
bú sújt — aszok, epedek.
Feszt foszt világomtól
népem: gyermekemtől,
áldó örömemtől.
Ó, én édes Uradom,
egyetlenegy fiadom!
Síró anyád apoljad:
bánatóván karoljad!
Szemem könnyben árad,
bensőm bútól fárad.
Vérhulltodon ázva kél
szívem: lankad, fáj, alél.
Világnak világa,
virágnak virága!
Keservesen kínzatol:
vas szegekkel veretöl.
Gyötrelem rág, oly ifjan,
kínok ízén szült fiam:
Megszegényül szépséged,
harmatgyöngül tenvéred.
Éltem sajog. Fohászom
sóhajba fúl, terhetül.
Marja jonhom bús gyászom:
soha már meg nem enyhül.
Ragadd, halál, magamat:
egyetlenem éljen!
Maradnia Uram hagyd,
akit világ féljen!
Simeon szilaj szaván
nőtt ártalom így ért:
Tőrként szívbe, jaj, ma váj,
mit hajdanán ígért.
Választanak tőled,
bár valótlan váddal:
Méltatlan büntetnek,
fiam, oh, halállal!
Míved, zsidó, törvénytelen:
Halódó fiam bűntelen!
Fára vonván átütöd,
Lángjaoltván megölöd!
Kegyelmet csak fiamnak
esdeklek, nem magamnak!
Másként halál kínjával,
anyát édes fiával
egyazonban öljétek!
(A Kr. u. 1300 táján kelt psalmus félig-meddig aktualizált átirata)
|
|