természet, oh!
Négy évszak
Tavasz — zsongás, virágbomlás,
léptem pázsit-gyöpön vonul:
friss szél kócol — no meg romlás,
s agyam ilyentájt elborul...
Rügy fakad és madár szól már,
hernyók mászkálnak a fákon,
s megtört szívű ifjút lóbál
lágy szellő egy tölgyfaágon.
Balcsi-víz és víkend-kéró —
kifacsar a kánikula:
úgy érzem magam, mint Néro,
vagy inkább, mint Caligula.
Őgyelgek csak, bámulván, ah!,
női dresszek dekoltázsát —
s oly szívesen vállalnám az
alsórészek átszabását.
Itt van az ősz, itt van végre:
az emberek alig várták,
s megjöttének örömére
Józsi bácsit — deportálták.
A határban hótakaró:
csupasz ágon minden fehér...
Ez az évszak oly kellemes,
másik hárommal is felér.
Rókasors most nem egy álom,
farkaskín harsan a nádban:
keservüket respektálom
benn — a jó meleg szobában.
1987 tavasza – 1989 májusa
|
|