manapság
Felém
a korholó
kor hittel jő,
de mint felhő
már a kékbe fúl,
majd nedvét, kedvét
ha veszti, most rám ereszti.
És mert részünk, hogy – s ez új –
oroszlánként egerészünk, távol innen
vágyom már csak álmom hinnem. Hajlékomba ronda
hírek törnek be, érnek be, mérnek be végleg
s megalázó mega-láz, ó, mi ráz, csak jó
időre e dőre főre zúdít zuhét, majd
vad szólamom oldanom rendel
e trenddel. S hogy mert én
ma nem merengek
eleget a vádolón
gázoló, e nyers
erővel hetykén
káromló s ártó
lasszó: a szó
mentén.
Meglehet.
Ám halott a
gond. Mondd:
Mért tenném?
Korhűt, ha hűt
a lázban, érteném...
A kósza szó sós, tikkadt
szódasík, sokat nem ér szegény:
vérszegény.
2010 márciusa
|
|