Megtört a rőt pecsét. Megfakult a színhíd. Halódik a vágy. Kín. Kihagy már a szív.
Messze fut a szél. Jöjj. Az idő is eljár. Koszlott fellegekben ténfereg a nap.
Átkozott a perc, mely világossá tette: már enyém nem vagy te. Tett ölte el szavad.
Betege nem – holt teteme lettem én ennek. Kezdettől bíztam, s lám: többé nem hihetek.
