angyaliatlan üdvözlet
Áhított hó paplana most éppen hogy nem hull a tájra,
Jön karácsony, s tovamúlik óesztendő hullatára.
Régről fogant kétségeink csigalassan elenyésznek,
Zúgó főben pezsgő nem hagy szikrányi helyet az észnek.
Nem mondom, hogy megváltás ez, kárhozatnak sem tekintem:
Síkos jégen csalinkázó reményeim seggre vittem.
Ám ha éllel irónt fogok, s lexémámmal célba veszlek:
Áldott ünnepet kívánok! – maradva nagynéha veszteg.
Áldott, békés karácsonyt, valamint boldog új esztendőt Valahányotoknak!
|
|