porladó igézet
Sorsfonált én – kér vagy nem kér – kéregszívű Kérek gyanánt
tavasz szabta, csalfa, vad alkata köré ma is persze fonnék:
Moirákon túllépő csel – vagy tán mégsem, ezt még döntsd el –,
amikor a szidolléptű idol velem kitol: ha bánt
vagy oktat, roppant ajtómon ha majd kopogtat... Vér fröccsen
rönkre, azt elöntve örökre, bántalma fájdalma gúzsba ránt
s feszít e hit: erem bő kerengő levét elébe mért öntsem? –
dobva már észt, bámész Hádészt kísértenek hamis Perszephonék.
Lélegzetért elkért-szabott ára bomlott drága, bár átalány,
s rejteném titkon ellenérv-szitkom: romlott rajtam átlát a lány.
2015 márciusa
(11/15)
|
|