örökkévalóságba merülve
örökkévalóságba merülve
(úgy hajnali fél egytől negyed kettőig)
Ró irón pár sort most... vagy a szó futtatja tollam?
Kérdésem szül választ... vagy a hiány ihletett meg?
Visszaható-e az, amit leleshetnek rólam?
Kétes volta volna vajon erénye a tettnek?
Holtteret önt el az élet: gáton innen árad.
Nem remélt és nem várt szavak torlódnak a habon.
Minden magányba vetülő pillantás egy párt ad
és a fény sem végtelent jár. Rám esik. Ha hagyom.
Kortalanul vénebben már, idő szabta zárral
áldva-verve tiprok rögöt, csillagport – meg lelket.
Suta léptem távol kallóz, versenyre kvazárral
így kel most, hisz' választ nem ad... kérdéseket felvet.
Elinal a gondolat majd, meginog a támasz,
elillannak félelmeim, szűnnek majd a távok.
Kozmoszt bolyong, csomót old s oly bénítón hat rám az,
midőn időm színt, tézist szül... már ha rátalálok.
Létnek, térnek, párhuzamban látva, háttal állok.
2016. 04. 08.
|
|