zavartan szólva
Mint kiforrott assembly-programkód: adott
utasítássor a szeretet? Vagy fagyott
pusztákon langyra felengedő rög, kötött
talajon kiserkenő hajtások között?
Lényeget nevelő, majd megnyeső
mozzanat ez, vagy csak csendes eső
harmatfűzött, páratelt rétre, amelynek
fűszálain hőscincérek halnak-kelnek?
Fuvallat-melegnek csak lágy lendülete
tán, mit a játékhagyó, asszonnyá lett lány
élvezett egykor, de már hű lelke
gyermekének él, hisz, szolgál, hasít,
és nem néz már sem Istent, sem pasit?
S merthogy kódokon oltott bolondot
megírni nem túl magvas kunszt, szóljon
most e recés hangsor, a szöveg értük:
kik értünk vannak... (létünkkel elértük)
S mint erdőt futó szél szárnya alá kapja:
nem gépies szólam, mi elámít, elvész
– szerves alaplapra integrált interface –,
lévén épp ma van. Az bizony. A nyák napja.
2017. 05. 07.
|
|