Viens, viens
Marie Laforet: Viens, viens
(dalszöveg-mûfordítás)
Jöjj, jöjj, bús ajkon búg ma ima
jöjj, jöjj, majd nézz az igazira
jöjj, jöjj, apám, térj anyánkhoz
jöjj, jöjj, áld õ, nem átkoz.
Jöjj, jöjj, kell majd legyen kezdet
jöjj, jöjj, szánj rám percet ezret
jöjj, jöjj, ránk terül a csend most
jöjj, jöjj, midõn idõt elmos.
Tudom én, hogy a lány szeme igézett
Tudom azt még, rád így miért nézett
Nem dolgom, tudd, megítélni téged
csak hogy már visszatérj.
Elragadta a lelked ez a bûbáj
és míg hitvesed imád, kérlel, tûr, vár
hûségében a tûz ki még nem hûlt, már
szíve hisz tiszta fényt.
Jöjj, jöjj, már õsz rozsdál a fákon
jöjj, jöjj, telt színeit ha látom
jöjj, jöjj, múlton túl meg átkon
jöjj, jöjj, hozz életet ránk!
Jöjj, jöjj, bús ima búg az ajkon
jöjj, jöjj, ez virradat, nem alkony
jöjj, jöjj, remélve rólad halljon
jöjj, jöjj, hisz' téged vár anyánk.
Jött-e hír Jeanról, hogy a könyvet bújja?
S hogy anyánknak is enyhül ettõl búja?
Míg a srác már a cigi füstjét fújja
egy vén arcot idéz.
Jöjj, jöjj, az imát már bevégzem
jöjj, jöjj, míg mosolyodat nézem
jöjj, jöjj, s te rádöbbensz egészen
jöjj, jöjj, hogy anyánk szebb, mint
hajdan, hajdan, hajdan valaha!
Jöjj, jöjj, szót se szólj, apám, most
jöjj, jöjj, csak térj vissza anyánkhoz
jöjj, jöjj, bújj a reád várthoz...
Jer, jer, lala-lalala.
(2018. 06. 05.)
|
|