egy vers
Ez egy viszonylag ismert költemény... hát, átirata, mondjuk. Hajnali nyelvtipróka, de követtem el én már súlyosabb vétkeket is.
Mezsgye-zengzet
Fel, nemzetem!, neved nevel,
ne feledd el e szent helyet.
Megfelelj: kezedre kengyel
kell? Esetlegesen leveted?
Egekben lelt Szentre eskem
megteszem:
Nem engedem becstelennek
nemzetem.
Eltemetett sereglet vet
szemre nemtelen tetteket.
Beszennyezett lelket kegyre
engesztelned nem lehetne!
Kebel-mersszel Szentre eskem
megteszem:
Nem engedem becstelennek
nemzetem.
Gyenge ember – seb keserve –
berzenkedve ejthet cserbe.
Megnyekkentett lelke szenve
nem pergethet nedvet szembe.
Emelt fejjel lelkesedve
zenghetem:
Nem engedem becstelennek
nemzetem.
Szebben rebben e tett szemnek:
Penge termett meztelennek!
Merjed tettleg megemelned:
Ellene szegezd rest mellnek!
Keserveket feledve kell
pedzenem:
Nem engedem becstelennek
nemzetem.
Nevet szebbet nyerned lehet,
tetted gerjed: terhet levet!
Beszennyezett kebleket ez
nemes fentebbekre helyez.
Nem nyeshetne felesbe tett,
sejtelem:
Mert e helyre felesketett
nemzetem.
Leveretve, eltemetve
lelket nem feledhet egy se.
S ezer tettet felemleget
gyermek, melynek szent lesz neved.
S elmerendre elmeredte
szemednek –
nem eshet meg, el mered te
feledned.
2019. 01. 25. 2:32
|
|