ünnep
átgondolásra
Szíriuszból alászállt vagy sumér-saga maradványa
itt e nemzet – tartják páran –, s aki nem, azt maga bánja.
Trikolórba bugyoláltan tenyésztjük ki mára múltunk
s nem lépünk túl oly bántalmon, melyre balgán odahulltunk.
Addig ásunk gödörmélyre, míg fel nem leljük az ellent:
magaslat nekünk nem klappol, jobban lehetünk majd el lent.
Elepedett ajkainkra harag csepegtet csak nedvet
s nem értjük, ki reánk tekint, miért szán vagy épp mért megvet.
Eladtuk és elüldöztük százezerszám saját vérünk,
majd idegent szolgálva vad tévképzet lett halál-bérünk.
Ünnepekből persze kreálunk mi tízet, húszat, százat,
s magunktól idegen vonást várunk mástól – lásd: alázat.
Véljük: e tájt velünk kezdett s végződik a történelem,
hol vezér csak megkiáltott, ordas eszmék örvén terem.
És nem is túl úri, inkább túl merev a pózunk – okkal,
mert szavakkal sosem bírjuk: kipótoljuk lózungokkal.
Magyaroknak Istenére esküdve verjük a mellünk.
Múltba ástuk magunk – s kérdés: a holnapnak így is kellünk?
Mert ha igen, mert ha mégis, ébredni kell hamar, gyorsan,
nem hun, nem türk, szkíta mintán – tiszta fejjel, magyarosan.
2019. 03. 15.
|
|