Kerestelek lent a parton,
vízre hajló nagy fűz alatt,
ahol a lágyan ringó nádas,
csendesen öleli a tavat.

Emlékeket görget a víz,
néhány cseppje arcomra hull,
és minden ami tovatűnt,
szemeim előtt elvonul.
Harmatos fűben siklanak
mezítláb járó nyaraim,
idő örvényében úsznak,
kő alatt búvó halaim.
Földre hajló bokrok csendje,
őrzi az elszállt éveket,
itt őrzi nagy kövek alatt,
a gyermeki szívemet.

Nézem a tó kéklő vizét,
tükrében megcsillan a nap,
felhőt ringat szemem előtt,
és rég nem látott arcokat,
elvonul előttem minden,
amire évek szárnya hullt.
az összes kedves régi emlék,
velem van most és a múlt.

Ölelnek engem szorosan
pont úgy, ahogy egykoron,
vízre hajló nagy fűz alatt
kerestelek. Gyerekkorom.