Ott fogok állni az ajtóban
És várlak, úgy gyere ahogy vagy,
Hozd a szívedet, a lelkedet,
Hagyj ott mindent ami nem te vagy,
Most a feléd kitárt karoknak
Engedd, hogy téged öleljenek,
Hogy én legyek már csak örökre
És csak te legyél mindig nekem,
Ha itt leszel sírok neked majd,
Csendben hulló néma könnyeket,
Lemosom rólad a bánatot,
A magány szántotta éveket,
Helyette arcodra simítom
A fűszálon rezgő harmatot,
Hajnalt lehelek homlokodra,
Lecsókolom rólad a tegnapot,
Fonok hajadba napsugarat,
Szemeidre fénylő csillagot
És lágy hangú melódiákat
Hozok én neked az ajkamon,
Elringatlak téged szelíden,
Ahogy tó vize a csónakot.
És itt alszol majd a szívemen,
Hisz már a párnád is én vagyok.