Nem adlak fának, nem adlak földnek,
Bilincset verek, múló időnek,
Apró porrá zúzom a köveket,
Helyettem téged, ne őrizzenek,
Ereimben a vér, mint tűz lobog,
Száguld bennem, ahogy a nagy folyók,
Feléd rohanó, zúgó áradat,
Magasba emel téged, elragad,
Tisztítótüzet, lángot lehelek,
Hagy remegjenek meg az ős hegyek,
Felettünk magasodó nagy falak,
Lábaink elé leomoljanak,
A múltamból, én mindent ami rossz,
Kivetek magamból, és itt hagyok,
Egy új világként, mely most született,
Ott álljak veled pőrén, meztelen,
Tőled mást nem kérek, csak add magad,
És simítok testedre szárnyakat,
A kenyered, minden nap, én leszek,
Hordozlak majd, mint a vért, az erek.