Látod?... mert mindig csak szaladtál,
Versenyt futottál a széllel is,
Most mégis magadban maradtál,
Tovaszálltak már az évek is.
Állsz egyedül, tűnő időben,
Az élet álmot sző szemedre,
Szárnyaid testeden kinőnek,
Csillagpor hull alá fejedre.

Rajzoltál valaha szivárványt,
Éjszaka, a sötét egekre,
A szikla peremére kiálltál,
Dacoltál viharral, nevetve.
Azt hitted, hogy az élet örök,
Az ifjúság nem száll el soha,
Most rejtőzve sötét függöny mögött,
Úgy érzed az élet mostoha.

Az égre függeszted a szemed,
Itt állsz az út végén egymagad,
Már hiába nyújtod ki kezed.
A szélbe kiáltottad szavad.