Ma reggel
Néztelek ma reggel munkába menet,
még gőzölgött a kávé az asztalon,
te közben már a kabátodat vetted,
pedig még ki sem hunytak a csillagok.
Ajtónk előtt némán gubbasztott a fagy,
és amíg elköszöntél a kutyáktól,
addig a szél megfésülte a hajad,
majd begombolta rajtad a kabátot.
Rám mosolyogtál még egyszer fáradtan,
vézna bokrok dideregtek a kertben,
az égen a hold figyelte sápadtan,
ahogy ölellek a hajnali csendben.
Amikor elmentél néztem utánad,
lépkedtél halkan suhogó fák között,
amíg ott álltam, a kihalt utcákban
bánatos szelek szántották a ködöt.
|
|