Szeretlek Gyöngyöm, Aranyom,
elviszlek téged ha akarod,
zúgó szelekkel érkezem,
felhőkön szállok, porszemen,
száguldok hozzád patakon,
jövök gyalog, vagy tutajon,
repülök tündér szekeren,
egy rozsdás tölgyfa levelen.
Ott lesz minden a hátamon,
amim csak van, azt rád adom,
hozok nagy fákat, hegyeket,
szelíd folyót, meg réteket,
ezernyi fénylő csillagot
és mindazt ami én vagyok.
De asztalodon, só legyen,
nekem lesz hozzá kenyerem,
hogyha gyöngy a szó ajkadon,
fehér a lepedő ágyadon,
akkor úgy viszlek én téged el, 
ahogy szél fákról a levelet,
a karjaimba felkaplak,
és lágy szellőként ringatlak.