Valahogy úgy
Úgy gyere, mint aki mindig itt volt velem, valahogy úgy mintha nem is jöttél volna, olyan egyszerűen mint amikor reggel csak kiszaladsz zsemléért a sarki boltba. Ülj le mellém a lépcsőre a ház elé, jól fog esni a kávé majd a kezedből, fordítsuk ki együtt a múlt minden zsebét, és játszuk azt, hogy voltunk a kezdetektől. Hallgassuk együtt utoljára a csendet, behunyt szemmel mozdulatlanul mint a kő, felejtsük el az eltelt hosszú éveket, az egymás nélkül töltött tengernyi időt. Úgy aludtunk mi némán hosszú ideje, mint a föld mélyébe temetett világok, de nézd!-a nagy csendes hó alol-kikelnek és a tavaszról álmodnak a virágok.
|
|