Itt voltál
Amikor az alkony válladra ráhajol,
ahogy a víz fölé görnyedő nagy füzek,
csendesebbek lesznek a szavak ajkadon,
nem lobognak mint esti szélben a tüzek.
Még álmodsz magadnak szépet és színeset,
behunyt szemed alatt ott az egész világ,
száguldó időd ha megpihen szíveden,
akkor az ég felé száll utolsó imád.
Néhány kopott betű öreg papírokon,
egy darabig talán őrzi emlékedet,
de mi marad utánad hogyha sírodon
megreped a kő és elporlad a kereszt?
Amikor elmentek mind, akik ismertek,
akik megértették szavadat ha szóltál,
hogyha nem lesznek többé akik szerettek,
ki emlékezik rá, hogy Te is itt voltál?
|
|