hiába üres előttem a papír
és mozdulatlan a toll az asztalon
rólad mesél a csend hogyha nem vagy itt
téged keres most is minden sóhajom

hűs szelek elől ha menekül a nyár
ha hullanak a fákról a levelek
akkor is megmaradsz ugyanaz a lány
akit kezdetektől fogva szeretek
most mindenemet amit tőlem kaptál
a lelked legmélyén el kell rejtened
ott őrzöm én is amit nekem adtál
hogy megmaradhassunk mindenek felett

ne bánd hogyha nem fürdetlek szavakban
versben vagy dalban már többé nem leszel
halandó maradsz mégis hallhatatlan
mert itt fogsz élni örökké szívemen