Az a hosszú óra

Az a hosszú óra,
hogy kilépsz az ajtón,
s a magány rám szakad,

az a hatvan perc utánad,
mikor hülő helyed
illanó melegét féltem:

mindennapi halálom.
Cipősarkad halkuló kopogása,
amint lassan a földszintre érsz,

mindegyik gyilkosom tettre kész,
s kitépett füzetlapra írom
búcsúversemet.

2008. december 17.