Együgyű dallal

„Pedig az csinálta,
az ember csinálta:
mindenki a részt,
senki az egészet…”
Szabó Lőrinc: Beszéd a szomorú őrülthöz

Ó jaj nem férfiszóval,
Mindig és untalan kárhozóval,
Együgyű dallal,
Buta szólamokkal,
Elvásott, elkopott
Álmodozókkal.
Ó jaj nem hangosan,
Hogy hallja kinek szólna,
Suttogva, szégyellve,
Mintha hazugság volna,
És újra,újra
Lábfejre lesütött szemmel,
Talán az Isten érti csak,
De nem ismeri EMBER,
Félelemtől remegő szájjal,
Ideges, őrült nyugtalansággal,
Nem egyszer, százszor,
Már egybefüggű szózat,
E KÁOSZBAN nem vagyok,
Te is csak lidérc vagy,
Gép vagy, egy szerkezet,
Mit tönkre lehet tenni,
Kisautó, játék,
Szét is lehet szedni,
Az erkölcs már vizenyős,
S ami kikerülhetetlen,
A túlélésre tenni,
Minden más esztelen,
S vagyunk, még vagyunk,
Instant örömök közt,
Csomagolt a mámor,
Csak holnap nem lesz már,
E megcsúszott mából,
S fajta szerint
Egyszer így raknak sorba,
Elfogyott a világ,
S ki zabálta, nyúzta,
Üres fejjel s éhes gyomorral,
Nem emlékszik, s hánytató undorral
Nem is tud semmiről,
S hascsikarása közben,
Az ég sátra - másodperc villanása
Halk robajjal összedől.