Virradat

Bádogteknőn dobol a hajnal,
Halk zuhanás, szálló puskapor,
Szembekötve, feltartott kézzel,
Parancsszó!-csak a visszhangja szól.

Virradat szablyája: vág a fény,
Jaj, én nem féltem még így sosem,
Elpusztul lassan az éjszaka,
El én is, ki mellé szegődtem.

Hasadó ég s a földön vagyok,
Szakadt szívedhez csáklyázz oda
Magáig érkezett gondolat,

Mely a semmiből tart sehova.
Így ébredek, már nem éledek,
Szemben az őrségnek, réveteg.