A babonás kéményseperő

Versem olyan, hogy a
Vége felé sántít,
Azon túl színigaz,
Akár mit is állít.

Itt van az emberünk,
Kéményseprő volna,
Magas létrán mászik,
Felmegy a toronyba.

Kürtőt tisztít folyton,
Kandallót is vállal,
Baja akad viszont
A ba… babonákkal.

Hogyha meglátják őt,
Gombjuk keresgetik,
De az emberek a
Titkát nem sejthetik.

Először is itt van
Péntek tizenhárom,
Aznap nem dolgozik,
Nem ő semmi áron.

Azután a macska,
„Fekete a szőre!”,
Behunyja a szemét,
Annyira fél tőle.

Össze is gyűlt neki,
Harminchárom ilyen,
Beoszthatja szépen,
Egyik nap sem pihen.

Nézheti a naptárt,
Mikor s hova lépett,
Ehhez mérten csinál,
Jó sok ökörséget.