Macival a málnásban

Málnásunkra egyszer,
Rákapott a medve,
Ottan lakomázott,
Minden áldott este.

Felém se sandított,
Alig morgott ide,
Éhes száját tátva,
Tömögette tele.

Második nap szinte,
Meg is barátkoztunk,
Málna ügyben így hát
Felesben dolgoztunk.

Megbeszéltük szépen,
Nem is kötött belém,
Páros sor az övé,
Páratlan az enyém.

Egymás mellett lépve
Szedegettük kérem,
Brummogott valamit,
Én meg énekeltem:

Adhatna egy taslit,
Akkora a mancsa,
Kiskertből az ember
Rögtön kifarolna.

Miszlikbe vághatna,
Fasírttá gyúrhatna,
De a málnaszemek
Tartják őt most fogva.