A félős, ámbátor sármos víziló

Csak vízió
- mondta a víziló,
a víztükörre.
Fejest én nem ugrom ebbe,
még nyakamat törném benne.
Mondanák rám: „Nézd:
egy nyakatört víziló,
tudtam én, hogy
csak a szárazföldi jó.”
Azután folytatta,
be nem állt a szája,
kevés volt egy állatkert,
hogy megzabolázza.
Mert nem tetszett neki
a modern medence,
a régi dagonyázót
akarta helyette.
Csak vízió- folytatta,
satnya, csak délibáb,
hogy rászedhess engem
kelned kell hamarább!

- Hej, hát így se jó,
sehogy se jó,
- sopánkodott a gondozó,
- Mi kéne már?
- Tán víziló-lány?
Erre visszaszólt,
- Meg se kérdezed: hány?