Írom feketével

Fölverik a sarat,
Eső szakadt éjjel,
Novemberi idő,
Írom feketével.

Egy-egy árva lélek,
Semmi igazából,
Bételt a valóság,
Ki lát ki magából?

Keskeny járdán, lassan,
Tegnapnál, a mánál,
Fák kísérnek engem
Tér a múzeumnál.

S megszólal e dallam,
Csendesség a vége,
Aki itt szembejön
Tócsákkal kerülje.