bús szavalat

..meretlen k...ő
ismeretlen k-ö-l-t-ő
is…..l.n k….
ism.r…en …tő

ismerős költő!

 
tollba mondom
magam szavát,
megszaladom
éhem útját;

sehol senki,
nem is bánom,
úgy kelek ki
égvilágon

szem nem láthat,
szó nem érhet,
ami áltat,
csak az éltet;

finom téboly
lóg a mában,
vágyam imboly-
gó sorában;

falhoz vertem,
ami nem kell,
énekeltem
szeretettel:

„ahogy egyik,
úgy a másik,
megfeneklik,
köddé vásik!”

s tollba mondom
önszavamat,
legyen ez egy
bús szavalat;

sehol senki,
no nem bánom,
legyen ez a
vigasságom:

„szem nem láthat,
szó nem felel,
ne várass a
szerelemmel!”

finom téboly,
s vagyok hozzá,
én is bomolj-
ak bolonddá;

sehol senki
de hadd látom,
van-e aki
volt barátom(?),

s tollba mondom
én is lássam,
vagyok folyton-
os gyónásban,

rosszabb, mint a-
ki én voltam,
minden rosszba
betanultam;

tollba mondtam,
sehol senki
próbálj jobban
megszeretni!