támaszd meg a lelked

rákérdeznek nevedre,
de álmodra is, ne hagyd,
támaszd meg jól a lelked,
ez omladozó falat;

szégyenfutásod mérik,
nevetések: széles grimaszok,
hol őriződet láttad vala,
madárijesztőd ül csak ott;

ki s be császkál a remény,
de mi lesz, ha kint marad,
galoppol régről s egyre
lélegzet fojtja meg szavad;

finomítva puszta álmok,
kíséret nélkül fut a ló,
vagy-vagy bizonytalanságban,
de élő vagy s bizonnyal meghaló.