hibajegyzék

ki itt és most tollat fog, hogy írjon,
baljóslattal s némi haraggal valót,
mert az évek sorakoznak egyre
s alig látni utat, járhatót;

kin züllesztett az élet annyit,
éppen annyit, hogy jó legyen,
(s hol a düh könnybe fullaszt,
ott e néhány rím is megterem);

ki meglapult hátulsó sorokban,
míg az okosak csenték a glóriát,
s malacul bőgő szentek átka,
másra nem, csak őreá talált;

szóval én vagyok az árnyék,
a lámpafény a falra felvetít,
kiöntött lelkem álmot úsztat,
kettészelem gyenge habjait;

s már vers lesz, mindegy milyen,
éppen csak leírom ezt a sort:
a hibajegyzék hízik egyre,
és messze hagyom a láthatót.