görbület

Az vagy: izzó kikelet,
szétmálló csend
s nekem a szerelem,
arany talizmánja.

- Szavad ne feledd!
az vagy mi, bent rekedt,
s kívülre kívánkozik
egy álmatlan világba.

Test vagy még árva,
egy bűvész mutatványa,
egy gödör mélysége,
egy bagós rossz szokása.

 - Szavad ne feledd!
akárhogy tereled,
kiadja végül,
és maradék nélkül, a hitemet.

Keveset hagyok?
az őrület sajog
és magadnak keresel
nyughelyet, aztán

kísértet vagy,
ritmusa tört dallam,
görbület vagy,
kettészakadt falban…

Halkan jársz,
azután nem vagy már semmi,
felejtés vagy,
nem emlékszik senki.

(második változat)