piszkozat

„s szeretném, hogy nekem is
megbocsásson, ki tettenért
a pózon és csaláson
és ne vádoljon többé senki meg.”
Márai Sándor: Monológ

az árnyék kirajzol engem.
árnyékomat én kirajzolom.
tüntet a lélek is bennem.
egyre egyre csak szigorodom.

este van. este van. este.
csak a lámpa melege fürdet.
csenget az ébrenlét csöndje.
a gondolat meztelen üget.

van. lehet. van. lehet. van van.
írnak a régi régi sorok.
mostra a mostra riadtan.
még az ágysarok is nyikorog.

piszkozat s piszkos a széle.
sok utcahideg gyönyör olvad.
vége lesz. vége lesz. vége.
a hajnal is csak idehorpad.