Várom

„Élnem adjatok, mielőtt elmegyek!
Nem szabad pucérul látnom a földet,
ölelés után, mely halált szül.
Hiszen még nem is szerettelek!”
Szilágyi Domokos- Mielőtt

Beidézem s elítélem magam.
Súlyos törvényekkel játszom.
BŰN, a bűnöm parttalan.
Nem várom, hogy vásson.

Döngölöm a földet. Élek.
Tűzcsapokkal fürdet meg a vágy
Ki az élet ellen vét és vétett,
Miből tákolja össze vigaszát?

Napokkal telek és hetekkel,
Évszakokkal körözünk furcsa kört,
A megszokás s az unalom terel,
A giccs otromba oltárai közt.

Elfelejtek mindent. Jó előre.
Zokszó és siralom dolgait.
A rend így áll bennem fejtetőre,
És így van, hogy menten elcsitít.

Okosabb nem leszek már. Tudom.
Püfölök egy görbe nagy szeget.
Várom, hogy akinek kell, kicsukjon.
S hogy szeressen tovább, aki már így szeret!