szó szót követ

  „s fölötte leng a csend,
  a csend s az összefüggés.”
    Páskándi Géza: Csendélet

szó szót követ,
talált vagy megszedett,
stoppolt méhekből mászunk,
tesszük, ami tőlünk telik,
pirkad és esteledik,
hasad és kerekedik,
nekiveselkedünk az életnek,
nekidőlünk a kocsmafalnak,
tagadunk s kitagadnak,
vallunk és kivallatnak,
egy cseppet sem jó szédülés,
csak ÉS, csak ÉS, csak ÉS
csak IS, csak IS, csak IS,
jóleső hűvös tégla tart,
sebszélű hosszú part,
húzódik s kiszakad,
jaj, hogy fogunk eget,
hogy érünk talajt
- és vajon hol hagytuk abba?
- esős tavaszba' járunk, térdig járunk...
csak mérgünk van, nincs magasságunk,
lassítunk és szaporázunk,
és szó szót követ,
kimeredt képpel
fejtjük a teremtést,
ferde formák és átírt jelentések,
markolatok és kések,
arcot, lelket kell véssek:
rögtönzött mutatvány,
maradok bután,
s velem jár a nemtelen csend,
a csend s az össze-visszafüggés