KALÓZOK A FÜRDŐKÁDBAN

Volt egy hajó
Még hajdanán,
Nem úszott az
A kék Dunán.

Nem is siklott
A tengeren,
Óceánon,
A Csendesen.

Nem csónak volt,
Nem is ladik,
Két árboccal
Húsz kalózt vitt.

Átszelte a,
Samponhabot,
Fürdővízben
Fosztogatott.

Ott jártak a
Csodájára,
Arany s ezüst
Volt az ára.

Sok arannyal,
Sok ezüsttel,
Megrakodva
Tűnt egyszer el.

Kilyukadt a
Hajófenék,
Javításra
Régen megért.

Spórolni kell!
Szólt a parancs,
Fogukhoz ver-
Ték a garast.

Így az öreg,
Rossz vitorlás,
Lebukott egy
Szempillantás.

Lesüllyedt a
Kád aljára,
Ideges volt
Kapitánya.

Ideges a
Zsivány banda,
Odaveszett
Száz aranya.

Száz aranya,
Ezüstje sok,
Hajóorrban
Gyémánt is volt.

Nem maradt egy
Hitvány vasuk,
Habokba ve-
tették maguk.

Kapaszkodtak
Egy kupakba,
Szappanszagú
Nagy szivacsba.

De a szivacs
Hízott egyre,
Szagos víz fröcs-
csent a szembe.

S tutajuk csak
Ingott, ringott
Kupakaljuk
Léket kapott.

Prüszköltek is
Húszan tizet,
Sehol, sehol
Pálmás sziget.

Kád széléig
Szem míg ellát,
Hullám döntöt-
te a hátát.

Mit tehettek
Más egyebet,
(Falábuk is
Kidegedett!)

Úsztak, úsztak
Langyos vízben,
Bosszankodtak
A sok kincsen.

Dúltak, fúltak
Mérgelődtek,
Ezzel zárom
A mesémet.

 MEGJ: 2. VÁLTOZAT