Megállt az óra

„Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után.” (Teremtés könyve)
 és nyolcadik nap a hivatal is készen állt.

Az irodában megállt az óra,
tovább a munkaidő nem telik,
Hrabal jutott az eszembe róla,
s hogy negyed tíz lesz most már reggelig.

Az iroda 'hol megállt az idő.
A  műszak már a végtelenbe fut,
vak sodra hígul egyre: szép jövő,  
iktatott lelkünkkel, mert hízni tud. 

Önjáró akta-tánc, fakó préri,
szürke fal kerít, sanda jog dohog,
éj-napunk egységcsomagba méri,
a propeller-kés agyamban forog.

Az iroda 'hol megállt az idő.
Bősz neonnal üzekedő árnyak,
csak az nincs, mit az ember szóba sző,
és az van, hogy úgy is kitalálnak.

DE emésztjük egymást s az óra áll, 
fanyar íze keserül a testnek.
Levedző szívemben vígan vájkál
s egyre- egyre dühösebben penget.