alszik. elvonja magát igazán elvonja magát tőlem el a tárgyainktól az akadó tetőablaktól a panelhézagos szerdáinktól Sára éjjeli sírásától a tévé szemkanalazásától el az olvasólámpám dárdafényeitől
alszik. közel húzódik fogalmaimhoz merészen végletesen közel ott tornyosulnak együtt miközben makaójátékként emelgetik egymást s kihívnak egy egy idétlen rímet egy félig sikerült kötőszót tovább siritik sodorják izgágaságom és gyanútlanul ki tudja mi káoszba érkezem
