egyvégtében

ó ti berzenkedők
szívemben verekedők
rikkancsai sorsnak sárnak
 süvölvény isten vágtat
 dombjain e látomásnak
tűzbe fagyba ki- s bejárat
szó lehetsz Te annak szánlak
szó leszek én annak szántak
őszi égnek kerepelő
emlékekbe szemetelő
torzsája a messziségnek 
könnyet zubogtató ének
torokba dagadt falat
egyvégtében hajtott mondat
kietlen vers rekedt szózat
nem emésztett sűrű salak
kietlen vers rekedt szózat
nem emésztett sűrű salak
mi lapszélére így hogy ülök
életembe belekötött
s a roncsvégtagok s pattant erek
a mindenségbe kimerednek
így vagyok így magam mögött
törött térben mint örvény pörög
bennem a szó bronza kékje
s együtt merülünk feledésbe