félszet emészt

nem tudom egybefogni
szét-szétesik a v
            e              r  
   s

mihaszna csorba versek
mit akartok ti tőlem még?
gyűrött szívemben reszket
sorstalanul a messzeség

félszet emészt ott egyre
rossz kaptafák a gönceim
méltón a kegyelemre?
megsüppedt kétség végein

eresztik fel az eget
fürtökben csüng az éjszaka
sok parázna bűn etet
már nem is találok haza?

s ti lesápadt  gyík-neszek
szűk sorsán fekvő messzeség
meggyűrt szívem hogy reszket
mit akartok ti tőlem még?