összedőlt hajnalban

már a hajnal romjain veszteglünk
 robbantvörös virágok és tüskék
feküsznek szemedben holt törmelék-
 szerű kifáradt korholt emlékek

süppedt percek sercegnek közöttünk
 fényár és bordájuk törött árnyak
feszületté meresztett bocsánat-
 tal térdep'lünk összedőlt hajnalban

tüskék és repedtvörös virágok
 közé tört bordák szűk vászonvégek
zárult szájakkal kiöntött szemek-
 kel egymás lángszuronyába bukva