őszelő

nyirkos levegő két tincsed között

nem tudom megszokni az őszt

az elmúlás akvarelljeit

a taknyos időben kérődző tájat

a megfogyatkozó csókokat

a szélszabdalta szádat

hogy bunker-melegbe kell bújni

míg kint cirádás káoszt ülnek a színek 

ahogy egy-egy erőtlen rúgással a nyár

megmutatkozik de a hajnalt

a hajnalt már nem képes felsegíteni