mosolya régi nőknek

"rajtatok látom, rajtam látjátok;
elveszett végképp, vagy ti bújtatjátok;"
(Cseh-Bereményi: Fehér babák)

szép mosolya régi nőknek
győzelem gúny és szánalom
méteresre nyúlnak nőnek
múltam mérgéből jót iszom

ázott falra tűzöm őket
a sár rúzsozta sok vigyort
mosolya a régi nőknek
kísért mint élőket a holt

borús verset írok róluk
emléktől görcstől részegen
míg tátong egy földrésznyi lyuk
és tovább tágul szívemen

mosolyát szép régi nőknek
belső zsebembe csúsztatom
boldogan hogy mindegyiket
végül magamnál tudhatom

megállt idő nevet velük
könyörtelen' és kedvesen
akárhogy is itt a helyük
míg vétkezem és vetkezem

ázott falra 'kasztom őket
rámátlanul csak szabadon
mosolyát a  régi nőknek
el magamtól nem nem hagyom

vidám verset írok róluk
emléktől görcstől részegen
míg tátong a földrésznyi lyuk
és tovább tágul szívemen