majd harminckét éve

JA kéziratlan maradt verse

az eszmélet alsó kövére ültem
kövérre hízva még idő előtt
a meg- és elvonástól félőrülten
rágtam eret körmöt fűt lepedőt

egy hazát sirattam magamba' mélyen
sok szeretőt tűnjön a rusnya vágy
majd harminckét éve így vagyok ébren
vágtam s vágok mindenhez jó pofát

két rossz szememmel rémálmok golyóznak
űznek a valóság tróger árnyai 
véremből részeg denevérek isznak
nem tudok igazán lenni csak látszani

istenátka ember fortélya között
szavamra nem is bánom ha vég lesz
az ember egy darabon még elpöröl
s leszakad mint az elrozsdált eresz

az eszmélet alsó kövére hánytam
felfordult gyomromban halkan sírt anyám
harminckét évem egy csomóban láttam
s bezuhantam egy rozoga vers falán