negyvenkét fok fölé

duplán R-nek

kiizzadok egy emléket magamból
negyvenkét fok fölé szökik a láz
homlokomra míg a törött Hold farol
s Te fölöttem vizes ruhával állsz

a talpam alá jeges járda csúszik
öklömmel böhöm nagy kaput verek
rozzant zárja reám nyüszítve ordít
s én átkozom a támolygó eget

életem végét hozzák kétes pompa
fagytükrök szórják sápadt arcomat
maradok egy kietlen utca foglya
kezem alatt lazul a vasalat 

kiizzadok egy emléket magamból
verejtékemben döglött hattyúraj
hátad mögött már a hajnal zakatol
fülemben torból szűrődő zsivaj